Talán nem túlzás azt állítani, hogy téli álmából ébred a blog ezzel a bejegyzéssel. Sajnos az elmúlt hónapokban meglehetősen sok munka szakadt rám, így nem jutott annyi időm a fotózásra, mint szerettem volna. Azonban pár héttel ezelőtt, az immár második alkalommal megrendezett Fotóműtermek Hétvégéje kiváló lehetőség volt, hogy újra fényképezőt ragadjak. Egyéb elfoglaltságaim miatt ezúttal csak vasárnap tudtam érdemben résztvenni az eseményen, így összesen három műteremben készítettem képeket. Ez a három helyszín a Tripont Kft, a G3 és a Hamarits stúdió voltak. Eredetileg más helyszíneket is megcéloztam, de a szűk idő miatt most csak ennyi fért bele. A tavalyi évhez hasonlóan, ezúttal is a modell fotózásokat kerestem leginkább. (Ez mondjuk nem volt túl nehéz, hiszen a legtöbb helyen ilyen jellegű témával készültek.)

Az első helyszín a Tripont Kft volt. Itt a fotózás mellett Tamron objektívek kipróbálásra is lehetőség volt. Egy ideje gondolkozom rajta, hogy talán érdemes lenne a 18-55 IS II kitobit lecserélni egy nagyobb fényerejű, hasonló gyújtótávolságú optikára, így meg is ragadtam a kínálkozó lehetőséget. Érkezésem után azonnal a pult felé vettem az irányt, remélve, hogy ki tudom próbálni a Tamron SP AF 17-50mm f/2.8 XR Di II VC LD objektívet. Szerencsém volt. Egy gyors aláírás után máris a kattant a vázra a (kitobihoz képest ólomsúlyú) Tamron. Hiába, a 2,8-as fényerő nincs ingyen. Bizakodva és kíváncsisággal telve léptem be a fotózási helyszínre, ahol művészi akt volt a téma. Tavaly a G3 stúdióban vettem részt, szintén művészi akt fotózáson, ez azonban most teljesen más volt. Míg a tavalyi inkább a Playboy stílus felé hajlott, ez most valóban a művészi irányba tartozó fotózás volt. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a modell instruálásához profi segítséget kaptunk. Nekünk szinte csak el kellett kapni "a pillanatot". Különleges élmény volt látni, hogyan lehet egymásba fűzött pózokból, szinte folyamatos mozgásból egyre többet kihozni. Fél órás turnusokban zajlott a fotózás, köztük 15 perc szünetekkel. Kicsit olyan volt, mintha minden turnus 1-1 póz kifejlődését mutatná be, mi pedig igyekeztünk elkapni ennek a fejlődésnek a kulcs mozzanatait.

Három turnust fotóztam végig, ebből kettőt a már említett Tamronnal, az eredmény azonban nem győzött meg. Egy ilyen kategóriájú objektívtől szebb rajzolatot vártam. Bizonyára rekeszelve javulhatott volna a helyzet, de mivel állandó fényű lámpák adták a megvilágítást, inkább maradtam 2,8-on. Összehasonlításképp az utolsó sorozatra a Tamronhoz képest töredék árú 50 f/1,8-as objektívemet tettem fel, és szintén 2,8-on készítettem a képeket. Azt kell mondjam, hogy ez a 30 ezres, ránézésre egy rossz mozdulattól széteső objektív sokkal jobb minőségű képeket készített. Sokkal szebben kiadta a részleteket, és igaz, hogy néha kicsit pontatlanul fókuszál, de ha eltalálja akkor borotva éles képe van (ehhez képest a Tamron is meglepően sokat tévesztett fókuszt, és a közelében nem volt a Canon élességének).

Modell: Fábián Franciska

Következő helyszínem a tavalyról már ismerős G3 stúdió volt. Már érkezéskor kellemes meglepetés volt, hogy nyoma sem volt az egy évvel korábbi tömegnek. Ilyen kényelmesen egyik helyszínen sem tudtam fotózni, mint itt. Összesen hárman voltunk, mikor megérkezett a modell a pihenőjéről, aztán kicsit később 4 fősre duzzadt a "tömeg". Így bőven volt alkalmunk több pózt kipróbálni, hiszen nem kellett küzdeni a vaku kioldóért. Egy régi, nagyon szép állapotú Csepel motor szolgált díszletként, a fekete háttérrel és a modell fekete ruhájával nagyon jó összhatást adott. Mintha csak egy motoros naptárhoz kellett volna anyagot készíteni.

A nap végén a Hamarits stúdióban zártam a hétvégémet. Nagyjából az utolsó órát töltöttem itt. Érkezésemkor épp egy beállítás végéből sikerült elcsípnem még pár képet, majd némi szünet következett, amíg átálltak az utolsó beállíátshoz.

Modell: Szabó Bernadett

Smink, haj, styling: Vígh Zsanett

A rendezkedés után előkerült egy füstgép is az utolsó beállítás segédeszközeként. Itt már nagyobb forgalom volt a kioldó körül, így jóval kevesebb képet készítettem, mint az első két helyszínen.

Összességében ismét úgy érzem, hogy megérte erre szánni ezt a napot. Igaz, hogy a tömeg eléggé kényelmetlenné tudja tenni a fotózást (főleg, ha az ember már megszokta, hogy van saját felszerelése is,amivel dolgozhat), de kis szerencsével ilyen alkalmakon is készülhetnek kimondottan szép, jó minőségű képek. Kicsit olyan ez a rendezvény, mint egy nagy, több helyszínes fesztivál, csak itt színpadok helyett műtermek között lehet válogatni. Reméljük jövőre is folytatódik.

Köszönöm a figyelmet, remélem a következő bejegyzésemet már nem fogja ilyen hosszú szünet megelőzni.

× < >